KUTATÁSRÓL

Építés nélküli építészet. Alternatív művészeti-építészeti stratégiák szerepe az építési- beruházási folyamatokban.

Napjaink gazdasági és társadalmi kihívásai új építészeti és művészeti stratégiákat hívnak életre.  Gyakran nehezen értelmezhető már az építész szerepe mindössze a klasszikus tervezői attitűdben. Az új stratégiák több tudományterület közös fellépéséből születnek, alternatív stratégát ajánlva, szükségszerű kapcsolatokat építve ki például építészet, művészet és társadalomtudományok között. Ennek következményeképpen alig lehet tisztán lepárlott építészetről vagy művészetről beszélni, sokkal inkább a használt kifejezési eszközök keveredése érzékelhető (művész építészeti terepen, építész a művészet eszközeivel). Egyre gyakrabban figyelhető meg például az építészeti és művészeti gyakorlatban, hogy különös hangsúly helyeződik a produktum társadalmi, illetve szociális beágyazottságára.  Vagy a váltás tetten érhető az építész és művész felerősödött társadalmi szerepvállalásában, hiszen befolyása a társadalmi folyamatokra megnőtt.  

Alkotói csoportosulások aktív közösségi szerepvállalása gyakori jelenség a nyugati társadalmakban. Számos területen működnek együtt építészek más szakmák képviselőivel, akár szociológusokkal, kultúrantropológusokkal és még befektetőkkel is. Katalizátor szerepük miatt a helyi társadalom szintjén megmutatkozó aktivitásuk nagy jelentőséggel bír, melyet az alulról szerveződő társadalom hívott életre. A társadalomnak ezt a képességét a felülről irányított rendszerek tehetetlensége formálta erőssé, hiszen a közösségek újraszerveződését központilag kikényszeríteni aligha lett volna lehetséges. Az ilyen jellegű közösségi akciók, mint alternatív stratégiák sok esetben lehetőséget teremtenek az együtt gondolkodásra, elősegítik a közösségek megszerveződését, feltárják a valós igényeket és alátámasztják azokat a tervezési programokat, amelyek a beruházások alapjául szolgálnak.

A szükségszerűen megszülető stratégiák pontos értelmezése, elemzése elengedhetetlen, hiszen ezek alapos megismerése eredményezheti a stratégia nagyobb rendszerbe való beágyazódását, marginalitásának megszűnését, azaz társadalmi hasznosulását. Jelenleg ezek a fiatal stratégiák elszórtan, kísérleti jelleggel fejtik ki hatásukat, főként városi kontextusban jelennek meg, mint a várost használó, a városi folyamatokban döntéshozó szintek összekötő jelenségei, művészetbe bújtatott kreatív akciói. Ezek az építés nélküli építészet megnyilvánulásai. Használt eszközeik ezért is merítkeznek más művészeti ágakból (tánc-mozgás, festészet- street art, színház-dramaturgia, innovatív fejlesztések-tudomány). „Eszköztelenségükből” adódóan jellemzően a folyamatok előkészítésben van szerepük, mint kapcsolatteremtés (használó és építtető vagy döntéshozó között), igények feltérképezése, ismeretterjesztés (üzenet átadása), közösségi szerepvállalás felerősítése. Eszköztelenségük ellenére mégis nagymértékű gazdasági és társadalmi haszonként értékelhetőek, aminek mérése szintén hiánypótló feladatnak tekinthető, így a kutatás egyik célkitűzései közé sorolható. Ezek  a kreatív akciók különböző terepen hatnak, eltérő céllal. Van, ahol a művészi kifejeződésen van a hangsúly (például városi terekben zajló fesztiválok), máshol a társadalmi problémák felerősítésén. Szigetszerű hatásuk nem épül be nagyobb folyamatokba (építészeti beruházás előkészítése, programalkotás és megvalósulás), emiatt erőtlen kezdeményezésnek tűnnek. Sajátos, hazai jelenségként értelmezhető az építészeti beavatkozások (beruházások) társadalmi (lakossági) bevonásának hiánya a projektek előkészítésének és megvalósulásának folyamatában, a helyes igények meghatározásakor, melynek megvalósulása pedig elősegíthetné a beruházó (például az állam) és a használó közötti szakadék megszüntetését. Ezek az alternatív stratégiák előmozdíthatják a társadalom érdekelté válását a projektben, a beruházási szándék elfogadhatóságát segítenék, vagy akár előhívhatnak olyan társadalmi igényeket, amelyek majd releváns építészeti beavatkozásokban testesülnek meg. Kutatásom ezekre a feltevésekre alapul, melyek vizsgálata és pontos alátámasztása az ilyen jellegű kezdeményezések megalapozottságát támasztaná alá, és hozzájárulna ahhoz, hogy ezek szerves részévé váljanak az építéshez köthető megvalósítási folyamatokban.

A kutatás az Európai Unió és Magyarország támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával a TÁMOP 4.2.4.A/1-11-1-2012-0001 azonosító számú "Nemzeti Kiválóság Program - Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése országos program" című kiemelt projekt keretei között valósult meg.